Rég nem látott barátommal terveztem egy találkozót a napokban. Ide-oda levelezve kiválasztottuk a helyet, majd egyeztetni kezdtük az időpontot. – Tíz óra? – kérdeztem. – Nem jó, orvoshoz kell mennem, amúgy egész nap ráérek. – volt a válasz.
Egész nap ráér, hogy is van ez? Barátom ötven-valahány éves, és emlékeim szerint mindig rendkívül aktívan, a saját cége vezető pozícióiban dolgozott, most meg úgy él, mint egy nyugdíjas? Alig vártam, hogy végre találkozzunk, és rákérdezhessek.

Aztán amit megtudtam, még csak meg sem lepett.

A piac beszűkülése után (autós területről van szó, amely 2009-re jórészt teljesen összeomlott) nem volt értelme fenntartani a műhelyt és folytatni a tevékenységet, ezért a munkatársakat (beleértve a vezetőket is) el kellett bocsátani. Nincs munka, nincs bevétel, tehát nincsenek költségek sem, gondolhatná az ember, ezzel szemben a nem működő cégre folyamatosan terhelte a NAV (és teszi ezt ma is) a hétféle adót, illetve az egyéb címen fizetendőket, és a befizetések elmulasztása miatt a százezres büntetéseket. Ezekkel a függő és folyamatosan növekvő terhekkel a tulajdonosok sem működtetni, sem megszüntetni nem tudják már a céget. A statisztikákban persze aktív a vállalkozás. Mint ahogy a statisztikákban a két munkanélküli (és jövedelem nélküli) tulajdonos sem szerepel munkanélküliként, mert akinek tulajdonrésze van egy vállalkozásban, azt nem lehet munkanélküliként regisztrálni.

A tartalékaikat a legtöbben néhány év alatt felélik, az autójukat, házukat (nyomott áron, merthogy nagy a kényszer szülte kínálat) eladják, az évtizedeken át teljesített jelentős társadalombiztosítási járadék befizetéseik a kötelező minimumra csökkennek, ezzel a nyugdíj kilátásaik is a béka feneke alá süllyednek.

Mit lehet ilyenkor tenni? El lehet például menni Angliába kényszermunkásnak, abból még meg lehet élni valahogy, már aki el tudja viselni a gyakran embertelen munka- és munkáltatói viszonyokat, és a külföldiek ellen egyre erősebben mutatkozó megvetést. Vagy vidékre lehet menni földet művelni, amire, azért valljuk be, nem mindenki alkalmas, aki eddig csak a piacon látott zöldséget és gyümölcsöt. Esetleg részt lehet venni egy nagyon ígéretes MLM rendszerben, ahol, mint azt meggyőző módon tudatják, független a munka és magas a jövedelem, csak éppen a lecsúszott rétegek sem elégséges pénzzel, sem a szükséges hitelességgel nem rendelkeznek, tehát óhatatlanul kudarc és további veszteségek az osztályrészük.

Vallások? Szekták? Segélyek? Mi jut ezután az ilyen embereknek, akik néhány éve a gazdaság motorját és a társadalom pillérét jelentették?

És a barátom mitől ilyen nyugodt, mosolygós, ami már csak azért is feltűnik, mert a legtöbb ember, aki az utcán leszegett fejjel elsiet mellettünk, mogorva és elkeseredett? Talán mégis van remény a lecsúszott százezreknek? Talán az események ilyetén alakulása jelentős tanulságot is hordoz?

Furcsa világban élünk.

Hadd mondjam ki nyíltan: szerintem a politika az Én előrejutásom, a Te legkevésbé hátráltatásod árán kényes művészete. Így aztán ami a mai magyar közéletben folyik, azt nem tekintem politikának. Az valami más, ami ellen én úgy védekezem, hogy teljesen idiótának tettetem magam a témában.
Mégis a minap sikerült felbosszantanom magam, bár ezt minden egyes politikainak nevezett plakát (legyen az óriás, vagy szórólap méretű) meglátása kiváltja belőlem. És az is főleg azért, mert pénzkidobás, környezet és elmeszennyezés.

A politikában én párton és csoporton, valamint valláson kívüli vagyok. Így aztán nem marad nekem ebből más, csak azon rágódni, hogy vajon hogy lehet, hogy ennyi ember hisz még mindig a nézettől független hazugságokban.
Persze tudom. A kételyeket leginkább hangos gyűlöletkeltéssel, a másik pocskondiázásával lehet legalább időszakosan elfojtani. Mert csoporthoz tartozni kell. Még akkor is, ha a csoportról kiderült, hogy elárult, az én kontómra vette fel a hitelét, csinált bármit. A csoport az szent. Még ha hibázik is.
Nade a másik! Az az én életemben minden baj okozója! Pusztuljon! Kössük őket fel a lámpaoszlopokra!
Az persze igaz, hogy az én csoportom tagjai erőszakolnak nőket az utcán, de a másik az sikkasztott. Na ki a gonosz?
Tisztában vagyok vele, hogy mennyire visszás képet festek, hiszen ilyen ebben az országban nem valósulhat meg! Bárki is ír rólunk kritikát, máris bősz oroszlánbőgéssel fogadjuk. Nehogy már a külföld szemében ilyennek lássunk!
Magyarország olyan mint egy nagy család, ahol apa iszákos, anya csalja őt, a gyerekek meg drogoznak, és mindenki a másikra mutogat, de csak addig, amíg kívülről kritika nem érkezik, mert akkor aztán szerető famíliának mutatják magukat. És az aki őket kritizálja, hát nézze már meg magát!
Egyébként én szeretem ezt az országot, csak a képmutatásba fáradtam bele. De abba nagyon. Mert amíg nem ébredünk fel, addig nem lesz jobb. Addig mindig a másik lesz a hibás. Addig a zsarnokunk lesz a kettős mérce.
Én két kiutat látok. És nem Angliai pultos az egyik megoldás. Nem is a menni-maradni kérdéskör. Hanem az, hogy vagy ítéljünk meg mindent szigorúan (magunkat is!), vagy pedig fejezzük már be az ujjal mutogatást. Elvégre Madáchnak igaza volt. A keresztények ugyanazt tették volna, mint a rómaiak.

Az elmúlt években, baráti körömben, sőt családon belül is sokan “vádoltak” azzal, hogy túl sokat foglalkozom összeesküvés elméletekkel, kon-teo hívőnek titulálva. Mindenekelőtt leszögezném, hogy én sosem mutogattam ujjal azokra az emberekre, akik szerint egy jóságos apa-figura őrködik felettünk a mennyekben Isten képében, aki annyira szereti gyermekeit, hogy egyharmadukat minden gond nélkül “hagyja” éhezni, illetve szomjazni. Véleményem szerint, az embereknek nem sok lehetőségük maradt arra, hogy saját döntéseiket, választásaikat szabadon, függetlenül hozzák meg. Azonban, az egyik, és talán a legfontosabb választás még mindig a miénk: a hit, a gondolkodásmód megválasztása. Ugyanakkor, az élet többi területén szinte megállás nélkül egy láthatatlan falba ütközünk, a választás illúziójába.

A választás illúziója olyan (létező és gyakorolt) technika, ahol az emberek irányítását, illetve bizonyos korlátok között tartását a regnáló hatalom úgy tartja fent, hogy egy adott dolgot (terméket, politikai modellt, életpályát stb.) egyszerre több, de CSAK látszólag más változatban kínál számunkra.  

A mai modern világunkban mindig a több és a siker eszméje után rohanunk keresünk,kutatunk valamit ami talán boldogságot hozhat keresünk valamit ami talán megadja nekünk mindazt amit most hiányként élünk meg.Ez a mátrix effektus a 21.század modern betegsége. 

A legnagyobb mátrixunk az elme az elme és az ő kisded játékai amivel képes lefoglalni minket akár órákra napokra hetekre akár egész életre a mindannyiunk mátrixa mi teremtjük és bizony ragaszkodunk is hozzá. Vannak akik felébrednek vagyis legalább törekszenek rá vannak szervezetek akik el is zárkóznak ettől a világtól elvonulnak a saját kis “nirvanájukba” csak éppen ezzel az a baj,hogy ez csupán egy újabb mátrix nem elég “Morpheusnak” lenni “Neoként” kell látni.
Meg kell tanulnunk figyelni,hogy végre látni is tudjunk.A meditáció segít ebben segít lecsendesülni segít lecsendesíteni a mátrixodat segít megtapasztalni a saját csended ami a legközelebb lesz hozzád mint bármi más hiszen nem külső ok következménye hanem belülről érkezik egy tiszta állapot.

Amikor megfigyeled a mátrixodat(az elméd)akkor válsz külön a mátrixodtól(az elmédtől) mert nem azonosulsz vele az elmének az a legnagyobb csapdája,hogy mindennel képes azonosulni és bizony ebbe bele is merülsz ott ragadsz abban a pillanatban abba az állapotodban amikor viszont figyeled külső szemlélővé válsz.
A figyelem a kulcs hiszen ha mindent figyelni kezdesz az életedbe akkor látni kezdesz látni kezded a mátrixodat látni kezded az életedet nem a véleményed látod már hanem magát az adott dolgot élethelyzetet.

Próbáld ki 24 órára,hogy nem válsz véleménnyé hanem figyeled az életed figyeled az elméd csinálod a mindennapi dolgodat amit eddig is de amit csinálsz nem azonosulsz vele hanem csak figyeled nem lesz könnyű mert 30-40-60 éve nem figyelünk azonosulgatunk nap mint nap percről percre ez nem lesz könnyű de a figyelem a kulcs amikor már nem azonosulsz mindennel akkor tisztán fogsz látni mert Te magad is tiszta maradsz nem mocskol be már az elme ott abban a pillanatban látni fogsz és amint ezt megtapasztalod örökre veled marad a megvilágosodás igazi pillanata.

„A zene”. Maga a névről elég sok minden eszünkbe jut hirtelen. De vajon tudjuk, hogy milyen hatást képes gyakorolni egy-egy műfaj vagy egy adott szám? Mennyi érzelem fut át rajtunk akár egy szerelmes szám vagy épp egy kemény rock, metál hallatán? Tudtátok, hogy nem csak ellazít, megnyugtat, felpörget, kikapcsol, hanem akár javítja a tanulási képességeket és a nyelvérzéket is. Ki gondolta volna ugye?

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem egészen komoly gondokat okoz a legtöbb cipő. Lehet persze, hogy én vagyok válogatós, de már a cipő kiválasztása is komoly töprengés tárgya nálam. Mert ugye ki nem találkozott azzal a problémával, hogy csinos is legyen, meg kényelmes is, de legalább annyira, hogy ülni tudjak benne.
Nos, én rendre így járok, azzal a különbséggel, hogy lassan már minden cipőben fáj a lábam. És hogy miért?

Szeretnél megosztani egy cikket? Kedvet érzel magadban, hogy újdonságokról hírezz, vagy mozifilmekről írj kritikát, ne habozz, itt az alkalom, töltsd ki az alábbi űrlapot és amennyiben a moderátorok is úgy gondolják, hogy releváns információkat tartalmaz, akkor kikerül az oldalra.

Ide írj: cikkfeltoltes@gmail.com

A cikkekben az alábbi tartalmak nem szerepelhetnek:

• Hacker, cracker, warez tartalom
• Pornográf, felnőtteknek szóló tartalom
• Mások számára zavaró, zavart keltő tartalom
• Erőszakos, fajgyűlölet, csoport vagy szervezet ellen uszító tartalom
• Kábítószerek és kábítószer-fogyasztással kapcsolatos tartalom
• Fegyver, lőszerrel kapcsolatos

A cikket elutasítjuk ha:

• helyesírási hibás
• más oldalról származik
• a cikk tartalma felsorolás
• személyes adatokat tartalmaz
• bújtatott reklám
• Bármilyen egyéb olyan tartalom, amely törvénybe ütközik, törvénybe ütköző tevékenységet támogat, vagy sérti mások törvényes jogait.