Az elmúlt években, baráti körömben, sőt családon belül is sokan “vádoltak” azzal, hogy túl sokat foglalkozom összeesküvés elméletekkel, kon-teo hívőnek titulálva. Mindenekelőtt leszögezném, hogy én sosem mutogattam ujjal azokra az emberekre, akik szerint egy jóságos apa-figura őrködik felettünk a mennyekben Isten képében, aki annyira szereti gyermekeit, hogy egyharmadukat minden gond nélkül “hagyja” éhezni, illetve szomjazni. Véleményem szerint, az embereknek nem sok lehetőségük maradt arra, hogy saját döntéseiket, választásaikat szabadon, függetlenül hozzák meg. Azonban, az egyik, és talán a legfontosabb választás még mindig a miénk: a hit, a gondolkodásmód megválasztása. Ugyanakkor, az élet többi területén szinte megállás nélkül egy láthatatlan falba ütközünk, a választás illúziójába.

A választás illúziója olyan (létező és gyakorolt) technika, ahol az emberek irányítását, illetve bizonyos korlátok között tartását a regnáló hatalom úgy tartja fent, hogy egy adott dolgot (terméket, politikai modellt, életpályát stb.) egyszerre több, de CSAK látszólag más változatban kínál számunkra.  Így tehát a választás meghozatalához csak az általuk kínált lehetőségekkel rendelkezünk, anélkül hogy észrevennénk, hogy valójában a kezünkbe adták, hogy SZERINTÜK mit lehet, illetve elveszik, amiről úgy gondolják, hogy hibát okozhat a mátrixban. Vö.:  Divide et Impera, avagy a választás illúziója, mint az Oszd meg és uralkodj technika használata. Ez így elsőre kicsit száraznak és erőltetettnek tűnhet, de két nagyon egyszerű példán keresztül talán tisztul majd a kép.

(a XXI. Század egyik legvisszásabb normája, és a demokrácia halála az ún. Pol korrektség, ezért most ettől tartózkodnék, a szerkesztő társak úgyis megregulázzák az írást, ha túl messzire mennék)

Mivel Magyarországon a focihoz és a politikához mindenki ért, nézzük meg egy kicsit közelebbről mit is választhatunk négyévente, várva az áttörést, a változást, amikor szorgalmas hangyák módjára kampányolunk a szomszédnál, a munkahelyen vagy éppen a családi összejöveteleken választott pártunk mellett, vagy éppen az a megtestesült Antikrisztus, a másik part ellen. A demokrácia gyakorta torzított rendszereiben az irányítók annak látszatát próbálják meg kelteni az emberek előtt, hogy van választásuk, mikor, és kit szavaznak meg egy kormányválasztási ciklus alkalmával – azt viszont az emberek sosem határozhatják meg, hogy kik kerüljenek be a választásokra, a választható személyekről kizárólag az irányítók dönthetnek, az emberek pedig csak a megadott kereten belül, X-elni kapnak jogot.

De nyilván a politika egy elvont tárgy és én még nem találkoztam olyannal, aki szereti. Nézzünk egy sokkal hétköznapibb példát, ami talán könnyebben emészthető lesz minden ébredező számára.

A minap épp a helyi vegyesboltban akartam feltölteni a készleteimet, mivel így karácsony – szilveszter felé közeledve az ember szeretné elkerülni a tömeget és a sorban állást. Számomra mindig sarkalatos pont a megfelelő mosószer kiválasztás, mivel a családba sokszor előfordult bőrérzékenység a különböző kellékek miatt. Nyilván ti is ismeritek a mondatot, amit a reklámok végén szinte minden alkalommal hallunk: Henkel minőség. A hely ABC – ben pontosan 4 különböző mosószert kínáltak, nagyjából hasonló ár – érték arányban.  Persil, Tomi, Silan és Perwoll. Kitaláljátok mi a közös ezekben? Igen, mindegyik doboz sarkában ott virít a Henkel embléma…  Az egészben a leginkább frusztráló, nem is az a tény, hogy a Henkel, mint vállalat óriás birtokolja ezeket a márkákat, hanem hogy nekünk, fogyasztónak az egészet úgy tálalják, mintha konkurens márkákról beszélnénk, akik azért versenyeznek, hogy az ő termékeiket válasszuk. De ugyanezt a metódust megfigyelhetjük olyan brandeknél is, mint pl. a Nestlé, vagy az Unilever. A név és iparág változhat, de a módszer mindig ugyanaz.

Adódik tehát a kérdés, ha egy azon cég / vállalat alá tartoznak ezen termékek, akkor miért külön néven forgalmazzák őket, azt a látszatot keltve mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. Valószínűleg azért, mert azt szeretnék, ha úgy tűnne, hogy semmi közük egymáshoz…

És hogy ez miért jó? Nos, a kapitalista fogyasztói társadalom lényege, hogy minél nagyon, minél szélesebb kínálatot hozzon létre. A median keresztül elhitetik az emberekkel (valójában csupán fogyasztók, semmi többek) hogy ők a fontosak, és az ő választásukért küzdenek ezen cégek is. Az illúziót fenntartva, ma már a monopolhelyzetben lévő vállalatok bábjátékos módjára mozgatják a szálakat, elhitetve velünk hogy a verseny hatalmas, miközben lényegében saját termékeiket versenyeztetik. Így tulajdonképpen más csomagolásban, szinte ugyanazt vesszük meg és ugyanazt az a vállalatot gyarapítjuk, minden egyes vásárlással, anélkül, hogy egyáltalán tudnánk róla. Több tanult kollégámtól hallottam már, hogy akkor nincs jó döntés. Épp ellenkezőleg, a jó döntés létezik, csak nem a boltokban kell keresni… De ezzel már el is kanyarodnánk egy másik témánk felé, az önellátás megvalósításához.

És hogy miért kezdtem a bevezetőben a hittel és Istennel? Tulajdonképpen drága Nagymamám (aki gyakorló katolikus) volt az, aki elindította bennem a kételkedést, és felkeltette érdeklődésemet a konspirációs teóriák iránt. Charles Baudelaire – től idézett:

“ Az Ördög legnagyobb trükkje az volt, hogy elhitette a világgal: nem létezik.”