Akit le lehet fizetni, az ne legyen szégyenlős! Az álljon elém, és mondja azt, hogy na, ennyit kérek, hogy éhbérért dolgozhass nekem. Ne kelljen már kinn állnom az esőben, fagyban, míg ő a melegben megkapja a pénzét.
Amúgy is tisztában vagyok vele, vagy legalábbis sejtem, hogy mi megy a zárt ajtók mögött. Hagyjuk már abba a hazudozást!
A korrupció az emberi viselkedés természetes velejárója. A csoporthoz tartozást nem csak az odaszületéssel vagy elvi kérdésekben felfedezett összhanggal lehet megszerezni. A helyemet a csoportban meg is vásárolhatom. Erre jó a pénz. Lehet, hogy a csapat eszméivel ellentétesen gondolkodom, de náluk a pénz, és ha abból részesedni akarok, valamit fel kell adnom. Ha így nézzük, a korrupció is csak a csoporthoz tartozni akarás eszköze. Nincs benne igazából semmi kivetnivaló.
Persze, akik nem tudják megváltani ezt a belépőt, azok morognak, hogy micsoda mocsok dolog ez. De igazából a probléma nem itt van. Hanem abban, hogy mivel az egész titokzatos, kirekesztésen alapszik. Meg, amíg nem tudom, mi megy a háttérben, addig olyan jó irigykedni a másik életére, mert neki nagyobb kocsija van, meg szép kertje, meg a Kanári szigetekre jár nyaralni. Az senkit nem érdekel, hogy ezért mit kellett feláldozni. Pénzt, meggyőződést, testnyílást.
Irigykedni, spekulálni, összeesküvés elméleteket gyártani tudunk, nagyon ügyesen. Nem kerül ez különösebb befektetésbe. És amint valakit megvádolnak, máris tudni véljük, hogy az az alak lopta el a pénzünket.
Alapvető tévedés van itt. Lehet, hogy lopott, lehet, hogy korrupt, de ami történt az nem leleplezés volt, hanem már nem fizetett eleget a csoporthoz tartozásért. Így aztán felhasználható bűnbaknak, hogy a tisztelt publikum élvezhesse önnön egészséges felháborodását.
Ismerek vállalkozókat. Tudom, hogy milyen az életük. Tudom, hogy a beruházók minél kevesebb pénzért akarják a munkát elvégeztetni, és, mintha ez nem lenne elég, a szerződéseikben megvesztegethetetlen szentként tetszelegve nyújtják a markukat a kenőpénzért.
Nem egyszer láttam már ilyet. A boríték mindenhol közlekedik. De amíg titokban van, addig lehet bűnbakot keresni. Mindannyiunk játéka ez.
Amikor az egészségügyi reform volt – 300 ft, emlékszünk rá jószívvel ugye – a nép teljesen felháborodott. Pedig mindenki tudja, hogy ha megfelelő ellátást akar kapni, akkor bizony vastag borítékot, kávét, akármit adni kell, hogy a “fontos csoport”-hoz tartozásunkat megválthassuk. Ugyan ez a kezdeményezés balul sült el, de megmutatta, hogy nem elég közössé tenni valamit. Attól még menni fog a háttérben az ügyeskedés.
Mert aki a barátom, köreimbe tartozik, azt szívesebben segítem, mint mást. Mit ér az nekem?
De ezt nem merjük felvállalni. Az a közös elképzelés, hogy mindenki egyenlő. Mégis, vannak, akik egyenlőbbek másoknál.
Fontos lenne felismerni, hogy a tömeg buta. Tömegben úgy gondolkodunk, mint a birkák. Ha felháborodhatunk, és mutogathatunk a bűnösre, az a kenyerünk, és cirkuszunk. Ha valaki kiállna, és azt mondaná, hogy igen, én korrupt vagyok, és bevallom nektek, széttépnénk, mert oda a szórakozásunk.
Jól summázza ezt a helyzetet a mondás, miszerint korrupció az, amiből minket kihagytak. És ugye nem lehet senkit sem kihagyni, mert nemzeti integráció van.
Az ilyen csodálatos elképzelések pedig azért jók, mert semmi hasznuk, de ha megfelelő a baráti kör, isteni pénzeket lehet érte akasztani.
Megmondja a tutit