Nem tudom hányan láttatok már a Disney által készített Jégvarázs című filmet, de számomra ez az eddigi legjobb animációs mese. Elsősorban azért tetszik, mert nem kimondottan az a tipikus hercegnős film, aminek nézése közben szinte már nem is látod a történetet a klisék erdejétől. Persze természetesen ebben is megvannak a tipikus gyermekmese tulajdonságok, illetve ennek a mesének a végén is megvan a tanulság, de az sem az a tipikus tucat fajta.

A történet elején megismerkedünk Elsa-val és húgával Anna-val. A két lányt az igazi eltéphetetlen testvéri kötelék köti össze. ( erre a film során többször is találunk példát) Ám az élet úgy hozza, hogy Elsa-t el kell zárni minden külső hatástól, nem találkozhat még saját húgával sem, aki szegény nem érti miért zárkózott el tőle imádott nővére. Évekig próbálkozik kopog az ajtón, beszél hozzá az ajtón keresztül, de csak elutasítást kap míg végül feladja. Egy nap szüleik tragikus balesetben meghalnak, így mint idősebb testvérre, Elsa-ra marad a trón elfoglalása. A koronázás utáni bálon hatalmas ramazúri tör ki, minek folytán Elsa királynő a hegyekbe menekül, hogy ott éljen tovább. Anna mivel úgy érzi az ő hibája utána ered, hogy visszahozza nővérét és együtt mindent rendbe tegyenek.
Innentől kezdődnek az izgalmak, telis-teli sokszor veszélyes kalanddal. Közben a kissé ügyetlen, de jószívű Anna három útitársat  is kap maga mellé, a jég”vadász” Kristoff, a rénszarvasa Sven (aki ahhoz képest, hogy rénszarvas igencsak bölcs), és egy járkáló és a nyárról álmodozó hóember Olaf személyében. A filmben mellékszereplőként feltűnik Hans herceg aki – talán- nem is az akinek mutatja magát, és szintén egy herceg, Bronzország hercege – nem nevezik meg a filmben csak ennyit lehet róla tudni –  aki mindenáron tudni szeretné miért zárták be a palotát, és körülbelül annyi idős mint a nagypapám(…).

Az a legérdekesebb, hogy a legnagyobb fordulat a végén következik be, amire nem is számítana a néző. Természetesen itt is vannak dalok, amik csodás módon érintik meg az ember szívét, legyen szó arról, hogy két testvér énekel ugyanazon tény sötétebb és világosabb oldaláról, vagy arról hogy egy járkáló hóember zeng ódákat a nyár gyönyörűségeiről. Szerintem ez a film magával ragad a saját kis világába mindenkit, mindenki megtalálja a magának tetsző dolgot függetlenül attól, hogy hány éves az ember.
A film legfontosabb motívuma a testvéri szeretet erőssége, hogy akármi is történjen a világot felforgatod azért, hogy a testvéreddel lehess, hogy tudd jól van és boldog ( nekem is van testvérem nem is egy, szóval tökéletesen megértem ezt az érzést). Rengeteg vicces dologgal dobják fel a filmet, pont akkor amikor kezdene túl borongós lenni, és erre legtöbbször Olaf-ot hívták segítségül az írók.
Én nagyon ellene vagyok az animációs meséknek, de ez belopta magát a szívembe. A gyönyörű dalok, és az hogy az egész mű alapja egy teljesen hétköznapi emberi kapcsolat megfűszerezve egy kis varázslattal.  Egy kis folt azért mégis van rajta; Kristoff múltját ugyan elkezdik mesélni, de hirtelen abbamarad, majd a film vége felé megint kapunk egy minimális betekintést, de épp csak picit. Szóval ez egy kicsit ködös a számomra, de szerencsére ez nem határozza meg a film menetét.
Mindent összevetve ez a Disney részéről hatalmas előrelépés ahhoz képest amiket eddig produkált animációs mesék terén szerintem. Ajánlom, hogy nézzétek meg, mert egy végtelenül aranyos és kedves mese, ha van gyereketek akkor mindenképpen nézzétek meg vele, mert neki is nagyon tetszeni fog, ez határozottan gyermekbarát mese egy csipetnyi felnőtt mondanivalóval, hogy a tetteidnek következményei vannak, ugyanakkor ezzel nem kell egyedül maradnod és arra buzdít, hogy legyél büszke az adottságaidra amik megkülönböztetnek másoktól, de ugyanakkor nem kell szuperhősnek lenned, hogy segíthess másokon!