A 21. századot a tudomány szövi át. Azt hiszem ehhez kétség sem férhet. Villogó feliratok mindenfele a városokban. A bolygónk az űrből lassan kezd egy óriás villanykörtére hasonlítani annak következtében, hogy a városok éjszakánként fényárban úsznak. Persze tudom, hogy csak az egyik felén van mindig este, de ez nem is igazán fontos most.

Havonta jönnek ki az újabb és újabb modellek mindenből, ha szükségünk van rá, ha nincs. Még időnk sincs megszokni az egyiket mikor már egy másikat nyomnának a kezünkbe olcsóbbnál olcsóbb ajánlatokkal. Csodálom, hogy még fizetni nem akarnak nekünk azért, hogy megvegyük. Hihetetlen gyorsan tudunk intézni az elektronika és az internet segítségével mindent és még sincs elég időnk semmire. A technikának hála mostanra a világ minden része kapcsolatba áll egymással és mégsem elég nekünk. Tovább és tovább hajtjuk a gépezetet mintha képtelenek lennénk leállni. Vagy csak tovább hajtatják velünk a hatalmas multi vállalatok, mert másképp nincs profitjuk, de ebbe most nem mennék bele.

Könnyű volna másra kenni a saját hibáinkat. Végső soron mi vagyunk azok akik fejet hajtunk előttük és tesszük amit mondanak nekünk. Mi hajtjuk a gépezetet a saját két kezünkkel pedig megállíthatnánk. Egyszerűen csak nemet kéne mondanunk. Nem!-et amit már gyerekként is szinte az első szavak között tanulunk meg. Amit olyan könnyedén hajtogatunk, ha valami nem tetszik, ha valamit nem akarunk megtenni.

Akkor mégis mért olyan átkozottul nehéz Nem!-et mondani a hajtásra, a pörgésre. Nem!-et a sok új kacatra amire semmi szüksége senkinek. Nem!-et arra ami nem tetszik és arra is ami tetszik. Mondjunk Nem!-et a világra, ha nem tetszik nekünk úgy ahogy van.

De, hogy mit is akartam az elején a tudománnyal. Nos biztos lerágott csont már, hogy kevés időt fordítunk magunkra. A kicsit spirituálisabb dolgokra amikkel jobban elmélyülhetünk a világban és megérthetjük azt. Nehogy azt higgyük, hogy a tudomány az egyetlen dolog ami a világ megértésére szolgál. A logikus felére tökéletesen megfelel, de az élet sajnos nem mindig a logikusság eszméjét követi.

Létezik egy rejtett része is mindennek amit a régiek ismertek. A régiek akik hiedelmek és babonák által meghatározott félelemben élték az életüket. Akiket az istenek és a szellemek rettegésben tartottak. Akik feladták saját magukat csak, mert úgy hitték létezik valami magasabb valami szentségesebb ami mindent irányít. Valami amire nem lehet Nem!-et mondani, mert megbüntet és végzetes következménye lesz.

Rémisztő és sötét világ ahol a fényességet és a jót hírdetik azok akik a sötétséget gerjesztik. Ahol nem élhetsz szabadon úgy ahogy szeretnél és megtehetnéd. Ahol nem lehetsz az aki lehetnél és akinek születtél, mert megbélyegeznek érte. Ahol a gyávát eltapossák és az erős tovább él.

Erre a világra az emberek Nem!-et mondtak. Elkezdtek gondolkodni és a tudomány felé fordultak. Az eredmény viszont ugyan az lett csak az eszköz változott. Továbbra is kevés ember mondhatja magát szabadnak. Azon kevesek akik mernek gondolkodni és kérdezni. Akik megmernek kérdőjelezni bármit és Nem!-et mondani.

Lehet a megoldás végül az kettő között van. Egy aranyközépúton. Mikor majd Nem!-et merünk mondani a rohanásra és a gyorsulásra. Mikor kicsit képesek leszünk fékezni és megállni élvezni azt amink van. Belátni, hogy nincs annyi mindenre szükségünk mint amennyit megpróbálnak lenyomni a torkunkon és belátni azt is, hogy nem hagyhatjuk a félelmeink általt irányíttatni magunkat.

Majd, ha Hinni és Tudni fogjuk mi a jó akkor mondhatunk IGENT. Addig viszont mondjunk NEMET.